Magyar anya szült e földre
szép hazámnak közepére,
bölcsőm felett szólt az ének
gyorsan szálló gyermekévek.
Ittam anyám minden szavát
magyar szónak szép ritmusát,
ősi nemzet zengő nyelve
kárpátoknak gyémánt köve.
Szívben őrzött szép emlékek
itt eltöltött gyermek évek,
homokbuckák tágas tere
pusztaszélnek játékszere.
Fél életem már leéltem,
édes hazám nagy szerelmem,
amíg élek el nem hagyom
itt ássák meg majd a sírom.
Öreg tölgynek görbe ága
magyar lelkem kopjafája,
korhadt törzse koporsója
anyaföld a takarója.
Magyar vagyok az maradok,
síron túlról ha szólhatok,
azt üzenem én csak néktek
óvjátok a magyar népet.