Megfeszített nemzet
Súlyos fakereszten
Egy utat szánt nékik
Egy keresztény Isten.

Megannyi vér,
Hajadon áldozat
Csak rájuk vár
Az emberi kárhozat?

Véres szemű hiénák
Várnak minden cseppet
Mit száz-sebéből testük
Golgotáján ejthet.

Nimród nemzettsége
Veszni látszik mostan
Mert múltját elfeledve
Huszadrangra roskan.

S mert egykor erős karját
Dögmadarak tépték
Súlyos fakeresztjét
Nyakába kötötték

Csendben tűrve mindent
Tört derékkal, esdve
Csak menetel…
Fél lábbal előre.

S mégis menetelve
Ő sorsának útján
Egy Istennek népe,
Mosoly látszik arcán.

Krisztus jelét hordják
Bús fejükön minden
Ezredévnyi szenvedéssel
Elpusztulnak csendben?

S a megkínzott nemzet
Fájó röhögéssel
Nekilódul megint
Százszoros erővel.

Megfeszül a kötél
A levegő elfogy
Koponyának helyén
Egy nép térdére rogy.

Csillogó szemmel
Felnéz még az égre
S úgy hullik teste
A férgeknek elébe.

Hóhér, ki olvasod
A Magyar balladáját
Vésd bele fejedbe
E népnek hibáját

Mert semmik volnátok
Ha lett volna egység
S nem lett volna
Magyar Magyarnak ellenség.

De jegyezd fel hát hóhér
Ha már itt vagy azt is
Hogy holtában több náladnál
Az utolsó magyar paraszt is.

Nem volt soha vágya
Más irányba úgysem
Csak hogy saját földjén
Békében élhessen

Vért izzadt is érte
De ti elvettétek
S mert hülyék vagytok hozzá
Tönkre is tettétek

Emlékezz hát hóhér
Élt itt egy nép régen
S féljed azt a napot
ha visszatér csillagösvényen.

Megfeszített ország
Súlyos fakereszten
Erőt ad a harchoz
Egy keresztény Isten.

Dunakeszi 2009