Hány szörnyű évtized törte szívünk össze
s gyilkolt rabolt minket mennyi gonosz törpe
Leterítve fekszik szinte egész népünk
s mikor ütnünk kéne még szólni is félünk
Régi dicsőségünk vitézségünk porban
őseink aggódnak fönt a csillagokban
Elvesztettünk mindent amit ők szereztek
hitvány szolgák lettünk gyalázatos nemzet
Maroknyi hazafi küzd az ellenséggel
védi szülőföldjét s harcol puszta kézzel
A többség csak kushad cselekedni nem mer
hitehagyott magyar tán már nem is ember
Igazság szabadság boldogság reménység
föl se tudja fogni egy ilyen korcs népség
Úgy éri a halál hogy nem is élt semmit
súlyos nyomorában nem érzi a vesztit
Vérünk szívja megnyúz elpusztít a zsarnok
Meddig tűritek még ugyan mit akartok
Ébredj mély álmodból istenverte csorda
rázd le rút tetveid s kergesd a pokolba