Isten! Kérlek, segíts „jó öreganyámon”,
a bús Magyarországon.
Éltesd őt örökké, ameddig csak teheted,
mosd le felszínéről a férgeket.
Hozz, kérlek, jobb jövőt, melynek híre megy
szerte a nagyvilágban.
Védd meg minden rossztól!
Védd meg, ehhez csak neked van hatalmad.
Hiába jónak szülőhelye e föld,
a jók vére már oly sokszor folyt.
Folyt, míg bízhatott magában,
mert hű társa, csak a sors volt.
Sorra az ellenség viharában,
nagy csatákban, hol a hű eszme
még nem korcsosult.
Isten! Láttad tetteinket,
láttad dicsőségünket…
de mondd… mit látsz most?
Bízva várom a választ,
amit már oly jól tudok.
A fajtámért hozzád fohászkodom,
így hát már csak egy kérésem vagyon:
Adj nekünk fehér lepelt,
s mi nem leszünk búsak!
Nem leszünk búsak,
hisz tudjuk, magyarnak szűzi vére
többé már nem folyik. Anyánk kezét
sem mocskolhatja be többé folt…