Szülőföldem dalos tája
Magyarország bús határa;
Habjai a halk Ipolynak
Ott a völgyben sírva folynak.
Az a szép völgy hej! Mostanság
Szomorú nagy daltalanság;
Hallgat a nép nagymogorván,
Köd borong a hegyek ormán.
Síró folyó, felhos bércek,
Veletek de együttérzek!
Lelkem, mint a tél sirálya,
Száll az ismert, kedves tájra.
Lesz tavasz még, lesz még nyár is,
Száll arra még más madár is!
Adtuk könnyel,vesszük vérrel: –
Lesz még szőlő lágy kenyérrel!