Csőcselék!
Ne hidd, hogy olyan, vagy mint dinnyében a lék,
Te más vagy! Kemény, mint sziklában a faék,
Mely, ha szomjúságát vízzel oltja, a szikla megreped,
Hiába van több milliós múltja,
Leszakad a völgybe, melyet valaha ő maga ásott,
S nem hitte, hogy lesz ott ki nem ekképpen látott,
Sőt! Talán tisztább és új világra vásott,

Ez számára érthetetlen,
Mert ha ők hatalmon vannak,
Nem lehet, ki ellentmond annak,
Mert azt megtorolják!
Habár tudják idejük véges,
S tettük mely sokszor a korbácstól véres,
Ez számukra a legjobb út,
Hisz a Mercedes jobb, mint a gyalog út.

Mert a zsebeket tele tömve,
Nem költözik egy lakótelepi tömbbe.
Megszokta, hogy mindig kiszolgálják,
Útját törvények nem igen állják.
Hisz a paragrafus tőle fakad,
Nem kell ehhez se folyam se patak,
Mely legvégül a medrébe köt ki,
Mint ő keze által terelt a birkanyáj,
Mit nemzetnek hittek,
Elvettek minden keresztény hitet.

Mert a fals hang után bégetve,
Jobb sorsra éhezve
Mentek a kolomp után,
S nem hitték, hogy csak a hang szól oly csalfán bután,
Megvezették őket, hisz megszokták a negyven év után.
Mert nem tanultak belőle!
Hisz a külső erők melyek nem voltak csak hópelyhek,
A médiában egymásra rakódva,
Csupán selejtes hóembert alkotva.

De hiába! Mikor a nap kisüt, s melegszik az idő,
S akkor látni, hogy mily gyönge ő,
Nem marad más csak a répa orra,
S ha kiszárad a föld lent hever a porba.
Sopánkodni utána már nem érdemes,
Akkor derül ki, ki a szolga és ki a nemes,
A végére letisztul, hogy nem volt hiába mi elmúlt,
A jövőbe nézve, nem lehet hazánk kioldott kéve,
Mert e nép többet érdemel!

Nem némi alamizsnát, s szemet,
Melyet az asztalról lehullva felcsipeget,
Pedig ő tisztelte földet és az eget.
A végén tönkre fog menni!
Mert a kölcsön nem azért van, hogy egyen,
Hanem azért adták, hogy földönfutó legyen!

Lehajtott fővel, s hajlott gerinccel megköszöni,
Hogy minden mi övé volt azt más élvezi,
Megbízott bennük, de hiába,
Hisz a banknak nincs keresztény imája.
E helyett itt rövid szózat hallik,
Melyet visznek a kamattal,
Mosolyog rajtad szokásos zamattal.

Ez számukra élvezeti fűszer,
S ehhez nekik nem, csak másnak a FŰ kell!
Mely az oldalukra hajtja majd a vizet,
Mert megszokta, hogy csak a másik fizet.
De ezt tudja ő, ez számára a biztos jövő.
Mert ha szolgájává válik, s lassan mindenétől megválik,
Végzi, munkáját hisz nem tud mit tenni,
Mert ha enni akar, tovább kell menni.

————- o ——————–

Epilógus mondja olykor,
Hogy nem jöhet oly jó kor,
Hogy csalással hatalomra,
Kinek szava eleven bomba,
Hisz ez kell a népnek, mert imádja,
Ima helyett a hátán a csíkokat szíjnak kivágja.
Mert rajtuk élősködtek végig,
Ezt hagyták 40 évig!
Volt ki visszasírta végül,
Mert szövegétül megszédül,
Még megkapja utoljára,
Mert nekünk vízisí, nektek a gálya,
Ezt hallja majd az unokája,
Mert ö megígérte értük,
Nem volt ellene vértűk,
Mert hiába utáltuk,
Ő csak hangoztatta megcsináltuk!