Láttam bíborba forduló alkonyt,
S hallottam hegyeknek énekét,
Jártam a hőségtől tikkadó rónát,
S éreztem nyárnak perzselő tüzét.

Fürödtem Tiszában, s Dunában,
S énnékem énekelt a parti fűz,
De soha sem hallottam oly szépet,
Mint a magyarok mélabús énekét.

Nincs szebb az egész világon,
Mit Istenünk nékünk adott,
Vannak hegyeink, s hűs folyók,
Rétek, mezők és csobogó patakok.

Bárhol jársz a nagyvilágban,
Hidd, szebbet ennél nem találsz,
Magyarnak születtél ezt ne feledd,
Neked itt kell élned, ez a te hazád!

2011. Június havában, 12-én