Én baltát ragadok,
Mint ahogy nagyapám tette,
Mikor kiment az erdőbe, 1944. decemberben,
Kiment az öreg és fát vágott,
De ha már ott volt, akkor sírhelyet is ásott.
Sírhelyet ásott, jó mélyet,
Hogy legyen hol pihenni minden testvérnek,
Gyolcsba tekerte a fagyott testeket,
És így helyezte őket az Úrnak kezébe.
Én baltát ragadok,
És én is fát vágok, de olyan fát Uram,
Miből keresztet állítok,
Keresztet állítok, én lenn a Délvidéken,
Hogy ne feledd soha; hogy mi történt ott!
„Ott lenn a Délvidéken, 1944. Decemberben”
Nyikos Tibor, 2011. 12. 04.