Még a nap is vidámabban
Süt most a világra, nyújtom
Csokromat, az én édes anyámnak.
Szedtem néked pirosat, fehéret
Zöldet, hiszen annyit fáradtál,
Hogy most itt legyek előtted.
Mindig türelemmel tanítottál,
Megsimogattad a te kis fiad,
S csókoddal hajoltál énhozzám.
Most én hajlok meg anyám, a te
Ősz fejedhez, fogadd fiad csókját,
Tudd, hogy szívemből szeretlek.
Add jó uram, hogy szívem ma érte
Dobogjon, megfáradt karjai,
Fia nyakába szeretőn fonódjon.
2011. március 22.