Kiüresedve, de nem üresen,
a sorban nem én vagyok utolsó,
hát ballaszttal kínálnak szüntelen,
s már tartójában az ízetlenült só.
Nesztelen lepkék hordoznak jövőt,
Előttem köröznek szabadon.
Olyanná lehetek, mint ők,
ha szárnyaikat magamra szabom?
Kiüresedve, mégsem üresen,
táskámban préselt reménykötegek,
gabalyodott fonalam feltekerem,
s belőle örömhálót szőhetek!