Globalizált álmaimmal
riogatom magamat,
sikoltozom félálomban,
s tépkedem a hajamat,
egyenruhás alakok
futkosnak a fejemben,
menekülök előlük
imakönyvvel kezemben,
irányfénnyel bökdösik
eltompult tudatom,
míg silány eszméiket
magaménak nem tudom.
Globalizált álmaimmal
mit kezdeni nem tudok,
felébredek, s körülvesznek
azok, kikről álmodok!
Egyenálom, egyenérzés
tolakodva rám köszön,
ha bújok is, utolér
a globalizált fényözön!