Vészterhes idők voltak,mégis daloltak,
poshadt vizet ittak,de új verseket írtak.
Nem tudták merre,hogyan ,csak azt miért,
bűvölten itták a szavakat:-ISTENÉRT, HAZÁÉRT!
Ti akkor és ott tudtatok valamit,
kétszáz éve kutatjuk a titok nyitjait!
Cinkos reggel indult,s aztán Pest bolydult,
farkasszemet nézett jelen s a múlt…
Mit mondhatok,elfajzott világ gyermeke,
tudom mi történt,de hogy volt a lényege?
Sorvadt hontudat lappang, fertőz minket,
képmutató a szavalat, hazug a vonós kvintett!
Te sugárzó lényű poéta mit reméltél?
Letaglóztak, megtapostak,bár alig éltél!
Egy tábornokot vádoltak, mert Világoson látott,
s ők TIZENHÁRMAN bearanyozták a márciusi álmot!