Megvető pillantások idegen ruhában
másodiknak lenni a saját hazánkban
Elviselni mindent amit sorsunk ránk rót,
magunkban tartani a szent igazságot.
Nagyokat nyelni, mikor testvéreim bántják
Magyarságuk miatt őket vegzálják.
Tehetetlen nézni, ami fáj a szívnek
Megkérdezni: Uram,őket miért veré meg?
Wass Albert nevére bőszen átkot szórnak,
Hitlernek nevezték és alávalónak!
Háborús bűnösnek, halálraítéltnek
tudom, hogy: engem csak egy magyar ért meg!
Példát mutattak a székely ifjak ismét
akkor is ott lesznek, le nem hajtja fejét.
Büszkén vállalja, azt mi az ő sorsa,
hiszen e nemzetnek ők a sava,- borsa!
Felvidéki “harcos”, szíve a fegyvere
de bizony az nagyobb mint Kolozsvár címere.
Így voltunk mi nyolcan, egyedül magunkra,
a Székely hadosztályra emlékeztünk volna!
Mikola Béla
2010.12.