Vörös kísértet járja még most is Magyarországot
A huszadik század nem elég bizonyosságot hozott?
Nem tanultunk még most sem eléggé belőle?
A naiv emberek félre vannak most is vezetve

A régi rendszer kiszolgálói még tevékenyek
Visszasírják az egykori kiváltságos előnyöket
A többit meg szédítik, magukat ön ámítják
Ők még nosztalgiázva, a régi diktatúrát is visszasírnák

Elfelejtették azt a sok szenvedést, áldozatot
Amit nekünk a kommunista baloldal adott?
Tönkrement a nemzet, az ország s annak népe
Ilyen hamar már folytatnák ugyanazt, újra kezdve?

A limuzin szocialisták most is ígérgetnek
Az ál kommunistáknak, még most is sokan hisznek
Jaj ennek az országnak s az egész magyarságnak
Nem találja helyét most sem, a saját maga sorsának

Pedig most már csak itthonról, belülről irányítják
Nagy károkat tett a tudatban a régi vörös világ
Megmérgezte felfogásunk, jellemünk, józan eszünk
Még most is álomképeket, délibábokat kergetünk

Nem halad az ország s a nemzet, csak visszafele
Nem látja az utat előre, annak csak az egyik fele
A másik meg megy csordaszellemben, vakon
Könnyen befolyásolható, kezelhető, mint egykoron

Ki kell, halljon vajon az idősebb régi nemzedék
Hogy a dolgokat jobb irányba már terelhessék
Előre haladjon végre, annyi bal-jobb kitérő után
A nemzet s ország, megtalálja helyét, a XXI. század hajnalán

Csíkszereda, 2006. IV. 10.