Minden évben, a nyárutó augusztus huszadikán
Szent István első királyunk eltávozásának napján
Ünnepel Magyarország ezeréves államiságát ülve
Emlékezik dicső államalapítónkra, összegyűlve
Díszfelvonulás, körmenet a fővárosban Szent jobbal
Ünnepi műsorok záródnak az estben szép tűzijátékkal
Gyönyörű a látvány, a csillogó, színes Duna parton
Rajta a nemzet szeme most, élőben és tv adásban
Másfél milliónyi ember várja már izgatottan este
Sötétedésre, kilenckor van pontosan annak kezdete
Elkezdődik a hagyományos, színes tűzijátékcsoda
Az idén, azt valami sajnos, jelképesen megzavarta
Fergeteges vihar támadt ott, vele pont egyszerre
Eső, szélvész hirtelen, mindenütt kitört fák, jelezte
Áldozatok, sebesültek sokasága s pánikhangulat
A nagy, ünneplő tömeget, nyomban az feloszlat
Égi jel ez a nemzet számára, értsed hát magyar
Nem jó úton halad az, mára, ezért most a vihar
Megosztott, tobzódó, hitetlen, túl anyagias lett
Szent István országából, kicsi s hitvánnyá vedlett
Figyelmeztet a Teremtő, letértünk az Ő útjáról
Államalapítónk szellemétől, a nemzet most távol
Tenni kell valamit, visszatérni újra hát Ő hozzá
Amíg nem késő még, hívő, valódi magyarokká
Ellenkezőleg, viharos tűzi játékban pusztul el a nemzet
Megég az égi játékban, rá épp, most figyelmeztet
Hamuvá válik, s elfújja a viharos, fergeteges szél
Megsemmisül, s csak emlék, ha még róla tovább él
Csíkszereda, 2006. VIII. 21.