Vásárfia volt e csodálatos Erdély kezdetek óta
Vonzó mindig annak szépsége, gazdagsága
Szemet vetettek rá sokan, jogosan s jogtalanul
Uralták erővel, csellel, virágzón s pocsékul
Piacra dobták sokszor a felelőtlen idegenek
Ki ad többet érte – országot, népet vegyenek
Adták s vették érdekből mindig tudtunk nélkül
Az itt lakó népek, szenvedte azt kérdezetlenül
A legyengült gazda mellett piacoltak mindig vele
Török, osztrák, versengett évszázadokon át érte
Francia, orosz, német, amerikai hatalomérdeke
Adakozott nagylelkűen – a mi bőrünkre – belőle
Az országgal együtt eladták kiszolgáltatott népét
Ki évszázadokon át, verejtékezte, s vérzette létét
Modern rabszolgapiacra kerültünk kikiáltási áron
Munkás, ország teremtő népe a mérlegen sokat nyom
Szerződést is kötöttek hozzá, hogy forma is legyen
Moszkvában, Trianonban, Bécs, Párizs, Bukarestben
Most talán, épp Brüsszelben szentesítik mindezt
Lehet, hogy számunkra már az utolsó véglegest
Miért hagytuk, s hagyjuk, hogy velünk üzleteljenek
Mindenféle távoli s közeli jött-ment idegenek
A vásárra, ha visszük, mi vigyük saját bőrünket
Sorsunk felett mi rendelkezzünk, kérdezzenek minket
Drága ez a vásárfia számunkra, megszenvedtünk érte
Nincs az, az érdek, pénz, hatalom mi vele fölérne
Egész történelmünk s létünk a vásár ellen kiált
Nem eladó ez ország s népe, a vásár már lejárt
Csíkszereda 2006. XII. 9.