Jelkép ez a magyarok számára, a Trianon jelképe
Hogy akkor ott, milyen csúnyán elbántak vele
Egy határral kettévágott ősi, színmagyar falu
Szlovákia és Ukrajna között lett, büntetett sorsú

Hát így ment akkor a határhúzás, sajnos, papíron
Bosszúból, kegyetlenül, embertelen, vakon s megalázón
A falu főutcáját vágták ketté ott, barbár önkényesen
Családok, rokonok maradtak elszakítva végérvényesen

Az óta, – anélkül, hogy elhagyták volna falujukat
Az itteni emberek, már hét országban is laktak
Jöttek-mentek a hatalmak, hódítók, s országok
Az idevaló nép szenvedte őket sorra, a kiszolgáltatottságot

Hatvan éve, nem járhatnak át, egyik a másikhoz
Szöges drót, sorompó, fegyveres örök rájuk vigyáz
Még átkiabálni egymáshoz sem volt mostanáig szabad
Jelképesen felállították két oldalán, a székely kaput, az elvágottat

Most végre, talán megnyílik újra a zsarnok határ
A falu népe, a főutcán, végre egymáshoz átjár
Sajnos, most sem a magyar honba, mint volt egykor
A vasfüggönyöket megeszi-e a rozsda, jön egy jobb kor?

Csíkszereda, 2005. VIII. 7.