Irtották népünk mások évszázadokon át
A sok háborúban folyton csak gyilkolták
A betegség tizedelte, sokszor pusztította
Egész vidékeket népesség nélkül hagyta
Újabbkori nagy ellenségünk a gyermekirtás
Amit már mi teszünk magunknak, nem más
Az abortusz tizedel öldökölve, divatosan arat
Önszántából gyilkol és irtja magyar a magyart
Csak az utóbbi modern jelen ötven évben
Hétmillió magyar pusztult el anyaméhben
Lehetnénk most még egyszer ugyanannyian
Ha nem irtjuk saját magunk oly buzgóan
Lehetnénk nagy nemzet, erős, életképes
Betölthetnénk életterünk a megszerzett ezerévest
Visszafoglalhatnánk azt, amit elvettek tőlünk
Saját magunk vagyunk a legnagyobb ellenségünk
Ez a mai jóléti anyagias kor, a kényelem átka
Az önző, a fényűző életmód, a genocidiuma
Nem kell fegyver, s nem kell már háború
Még járványos kor sem, a népirtás öncélú
Az ellenség ott van a szívekbe, lelkekbe
A felfogásba, mely meg van mérgezve
Oka a hitetlen élet, a túl anyagias lét
Az ontja újabban a magyar ember vérét
Fogy a magyar biztosan saját kezünk által
Irtjuk azt gyógyszerekkel, tudós orvosokkal
Nincs, ki megállítsa, mert nem is akarjuk
Magunkat veszni, pusztulni miért hagyjuk?
Csíkszereda 2007 I. 21.