Magyarnak lenni a Kárpát medencébe
Beleszülettünk kérdezetlenül e gazdag örökségbe
Nem kis feladat ez a határon kívül
Ránk naponta nagy nyomás nehezül

Teher vagy áldás számunkra, kirekesztettek
Kik csak ismernek itt irigyelnek s félnek
Számunkra nincs más tisztes választás
Büszkén viselni sorsunk itt hivatás

A Fennvaló akarta, hogy így legyen
Itt adott hazát s otthont a földkerekségen
Más népek is épphogy csak megtűrnek
Terjeszkednek rovásunkra ha tehetnek

Nehéz idők várnak még a külhoni magyarra
Gyűlnek még sötét felhők számunkra
De vállaljuk méltón a ránk szabott sorsunk
Vállaljuk, hogy itt örökre megmaradunk

Mit tehetnénk, büszkélkedünk méltán vele
Hogy ide teremtett az Isten e szülőföldre
Nap mint nap meg kell küzdeni érte
Annál édesebb annak levegője, vize

Összetartva megmaradni itt évezredes parancs
Elűzni nem tudnak, mert e nép kitartó, makacs
A gyengéje áthull a rosta nagy likán
De aki megmarad, méltó hozzád sorsvert szülőhazám

Csíkszereda, 2001. V. 7.