Örökségül, örökségem rátok hagyom
Életet mit kaptam továbbadom
Megtartottam belőle mit tudtam
Menyire futotta erőmből, megtoldottam
Számban nem gyarapítám nemzetem
Remélni pótolják azt majd minőségben
Egy emberpárt hagyok csupán hátra
Fiam s leányom, ti vagytok életünk folytatása
Rátok hagyom őseink földjét, a szülőföldem
Vele együtt sanyargatott magyarságom, székelységem
Őseinkkel a temetőt s a múltat
Hagyományt, nyelvünket, vallásunkat
Rátok hagyom a jelképes Hargitát
Aljában városunkat s a székely falvakat
A környező csiki havasokat, bérceket
S minden gazdagságot mit e vidék rejt
Rátok hagyom szűkebb életterem
Nevem s megőrzött emberségem, becsületem
Hitem, gyengeségem, s emberi gyarlóságom
Próbált egyenes tartásom s emberi méltóságom
Fiam, rád hagyom minden befejezetlen dolgom
Ember mit megvalósított s tenni fog e világon
Tőled függ családod, néped, s a világ sorsa
A felelősség érte a te válladat nyomja
Tied tollam, vésőm, minden szerszámom
A tisztességes munkát mind terád hagyom
Hozzá kívánok erőt, kitartást, bölcsességet
Az élet útja végén legyen nyugtod, elégtételed
Ne felejtsd a legértékesebb a lelki gazdagság, vagyon
Hogy emberséged míg élsz megmaradjon
Tudjad, hogy e földön mi a célod
Tudjad, hogy életed mire s miért áldozod
Leányom, rád hagyom a családi meleget
Az élet megújulását, a gyermekeket
A hűséget, gyöngédséget, tisztaságot
Minden szépet, békességet, boldogságot
Rátok marad e világ s az élet
Alakítsátok minél otthonosabbá, ahogy lehet
Legyetek boldogok benne, míg csak éltek
S e hagyatékról sose feledkezzetek meg
Csíkszereda, 1997. II. 6.