Megrezzent a szívünk e H betű láttán
Mikor megpillantottuk a kocsi hátán
Táblán, térképen, könyvben s szóban
Eszünkbe juttatta helyünk, hol van
Jelenti nekünk az elveszett hazát
Melyet annyira irigyeltünk mi odaát
Számunkra, csak egyet hangsúlyozott most
Hontalanok vagyunk sajnos itt és ott
Pedig a hun, a mi, közös ősünk
Mert mindnyájan testvérek vagyunk
Hogy is lehetne ez nekünk másképp?
Mikor kezdetektől az égből így rendelték
Hittel vallottuk eddig s büszkén
Egy nép, egy nemzet vagyok velük én
Véreinkkel, ott túl az elszakított részen
Hol a haza melegsége kell teremjen
Számunkra most itt van a hon
Itt van a megszenvedett ősi otthon
Szívünk, ma már nem húz oda
Nincsen ott már sajnos haza!
Eljátszották azt a magyaros idegenek
Elvették jövőjét, hitét e nemzetnek
Honnan van annyi belső ellenség?
Mi elprédálta hazánk becsületét
Mikor lesz újból hun-hon-haza?
Mikor lesz a magyarság újból összefogva?
Hol terem ez a bölcsesség manapság?
Mi minden magyarnak hazát adnák
Hitben keressük ez elveszett hazát
Hogy ne érezzük a hazátlanság bűzét-szagát
Ahol büszke magyarként éljünk újból
Itthon s jogosan az ősi jussból
Csíkszereda 2008. XII. 7.