Izmos legények kötik közösen a gátat
Nekifeszülnek keményen, megvetik a lábat
Szilaj erejüket mind-mind beleteszik
Dolgukat becsülettel, kitartóan végzik
Az életből kerültek fel ők a híres képre
Mikor Márton Ferenc őket megfestette
Egy pillanatot ragadott ki az életükből
Mely, jelképesen sokat mond a csíki népről
Ismerős jelenet,- hasonlót én is tapasztaltam
Hisz, ott születtem velük, egyazon faluban
Ugyanabból a fából faragtak engem is
Sorsunk is ugyanaz, a csíki székelyes
Feltűrt ingujj, barázdás, verejtékes homlok
Számunkra ismerős, gyakori képek vagytok
Nem könnyű az élete itt a csíki embernek
Megküzd létéért, mert hát ide született
Ezt tették őseink, viselték a dolgos igát
Kötötték folyton a gátat, ne szakadjon át
Vigyáztak arra, kemény kitartó munka árán
A zord életkörülmények között, de mindenáron
Kössétek legények tovább is a gátat
Ne hagyjátok magatok,- megvetni a lábat!
El ne sodorjon innét az élet zajló árja
Álljatok ki keményen s örökre a gátra
Csíkszereda 2005 II. 12