Attila népe vagyunk mi székelyek
Ez nálunk még élő néphagyomány
Hun ivadék, lovas nomád nemzetség
A puszták-hegyek népe eurázsiai táján
Az első úttörők itt hajdanán mi voltunk
A Kárpát medence, szent ígéret földjén
Jött utánunk szerre a többi rokon népünk
Avar, bolgár, magyar, besenyő, jász, úz, kun
Keletről tartott mind-mind napnyugatra
Lovas, bátor népünk közbe a világot uralta
Itt a Kárpátoktól szegélyezve lett végre a haza
Talán a Mindenható ezt kezdettől így akarta
Talán csak egy része jött keletről vissza
Lehet, hogy a többi már kezdettől itt volt
Véreinket gyűjtöttük a közös hazába össze
Számunkra a Kárpát-medence ígéret földje volt?
Három ezer éve beszéljük legalább e nyelvet
Az írásunk talán még ennél is ősrégebbi
Rokon velünk az ókori világ színe-java népe
Melynek történetét őseink tettei vezérlik
Önálló, harcias, büszke szabad ez a nép
Mely nem tűrte sosem mások uralmát
Benne van vérében a független szabad lét
Csak össze kell szedje tudatosan magát
Külső és belső ellenségek becsmérelnek
Ne legyünk büszkék hát a dicső múltra
Fenyítenek, félrevezetnek, untatnak minket
Nyugodjunk bele jelen szolgasorsunkba
De Attila vére nem változik sose vízzé
Ahogy szeretnék sokan mostanában azt
Visszaszerzi azt, ami jogosan volt az övé
S magának újból életteret, hazát támaszt
Csíkszereda 2007. III. 25