A végzet már sokszor fenyegette
Te nemzet, oly gyakran szinte eltemette
Mégis életmagra kopott újból néped
Nem hiába folyt verejtéked, véred
Már az Árpádok korában, talán
Meg akart semmisíteni Batu-kán
Mongol horda szétvert a Csigle mezején
Újra kellett építeni a hazát a régi helyén
Következett a híres Mohács utána
Hol odaveszett király s ország színe-java
Török sebzett akkor halálra
S osztott három fele, másfél századra
Jött majd az osztrák s Nagymajtény
Hol megtérdelt újból a remény
Hiába volt a kuruc vitézség
Német világ s bujdosás lett a vég
Tavasz jötte új világot ígért
Negyvennyolcban a haza szabadságot remélt
Folyt a derék honvédek vére, számos
Lett belőle mégis zsarnok győzelem s Világos
S nagy háborúban sem kedvezett a szerencse
A nagyhatalmak ereje hétfelé tépe
Megcsonkitá bénítón Trianon
Részünkre akkor sem volt pardon
A második háború volt az első folytatása
Az oroszok sokasága akkor is eltipra
Megint csak mi veszténk újra
Méltányos békét nem hozza ez sem számunkra
Ötvenhatban a láng újra lobbant
De orosz tank hamar elfújta s megroppant
Nem sokáig tartott a remény
Vörös világ lett belőle, de kemény
Hogy nemzet becsületén folt ne essék
Újra kezdted valahányszor volt szükség
Fontos az, hogy mindig megpróbáltad
Az igaz ügyet, ha vesztettél sem hagytad
Mikor lesz neked is végre győzelmed ?
Ennyi szenvedés után bizony megérdemled
Hol nem gyásznapokról emlékezünk
S örömmel ünnepeljük győzelmünk
Csíkszereda, 1996 II. 20