Törökország is vesztes a nagy háborúban, akárcsak mi
Nekiesnek a nagyhatalmak, tépik, készek megsemmisíteni
Egy tenyérnyi földet hagynának csúfságból csak belőle
Belemarnának, szétmarcangolnák, ha tehetnék őket, ízekre
De nem nyugszik ebbe bele semmiképp a török nép
Megtalálja hozzá a megfelelő embert, hős vezetőjét
Harcol a nemzeti létéért, jogosan, büszkén, bátran
Végül pedig, győzelmet arat az idegen megszállókon
Harcias nép a török, nem hagyja könnyen az övét
Elérte így célját harccal, biztosította további jövőjét
Megmaradt e képen a független nagy Törökország
Nem érdekelte, mit mond és tesz ellene a nagyvilág
Nem ő alakult Európához, tartotta saját magát
S most már döngeti az Európa-i Unió kapuját
Nagy nép, bizonyára szükség lesz is ottan rája
De büszke nép, s nem lesz senkinek rabszolgája
Rokonunk is, mégsem követtük mi, magyarok, példáját
Elfogadtuk a nemzetcsonkító s nyomorító mások nótáját
Kis országot s kis népet csináltak, így mindörökre belőlünk
Mert így kívánta meg akkor a nagyhatalmi érdekük
Miért hagytuk, hogy számunkra ez ily gyászos legyen?
Miért nem harcoltunk akkor mi is, hozzuk hasonlóképpen?
Akkor más lenne a mi sorsunk is most, nem számkivetett
Lenne hazánk megérdemelten nekünk is, megszenvedett
Nem volt rátermett, hős, bölcs, akkori vezetőnk?
Nem vagyunk mi elég hazafiak, harcolni bátrak?
Azért nem tudtuk megtartani ezeréves országunk?
A rokonainknál hitványabbak, alávalóbbak vagyunk?
Csak a gyáva népnek nincsen megvédett hazája
Mi székelyek, talán készek lettünk volna rája
De az elfajult nemzet azt, igazán nem is igényelte
És sajnos, de megérdemelten ez lett, a hazánk vége
A kicsi, de hős csecsenek, harcolnak akár az óriással
Ők is rokonaink, bátran szembeszálltak az oroszokkal
Csak mi hajtjuk le a fejünk mások előtt megalázva
A lehajtott fejűeknek nem jár haza, csak alamizsna
Áldozat nélkül nincs nemzet, nincs haza, nincs ország
Oldja meg mindenki saját maga, a saját nemzete sorsát
Ne várja azt mástól megvalósulni, se jóban, se rosszban
Ha élni akar méltón, ehhez mindig joga és kötelessége van
Csíkszereda, 2005. V. 23.