“Csodaszarvas…rege-erdőn…”
Ábránd, vágy, vér: a múltunk,
Árpád, István, Koppány, Mohács,
Mi semmiből sem tanultunk.

Tűz-Dózsa és Martinovics,
Egymást ettük és árultuk,
Örök megosztottság diktált
S egyre csak alul maradtunk.

Reménynek és erőszaknak
Mi egyaránt rabja lettünk,
48, kommün, Trianon:
Pusztítók győztek felettünk!

Mi mindig csak újrakezdünk,
Forradalmunk is: keservünk,
Mit tegyünk? – mondd meg Jóurunk!
Fogyatkozunk és fásulunk.

Gyökerünket férgek rágják,
Agyunk tévével tompítják,
Nem élünk, csak vegetálunk,
Hóhérok vetik meg ágyunk.

A világ átlép felettünk,
Rab adós, fogyó nép lettünk,
Csodaszarvas!…rege-erdő!…
Egy Nemzet – nem lehet meddő!

Budapest, 1995.