Hiszem a hajnali harmat simaságát,
Hiszem kósza lelkem vad futását.
Hiszem, ha jót adok, s nem várok
Jutalmam majd bizton megkapom.
Hiszem, minden ember testvér,
Hiszem, köztük sok a mostoha,
Hiszem, hogy édestestvérem sorsa
Rajtam is múlik, tehetek róla.
Hiszem, hogy a Tudás Népe vagyunk,
Hiszem, nekünk magyaroknak van feladatunk.
Hiszem, zászlónk magasan kell lobogjon,
Tépje bármily szél, a rudat én is tartom!
Hiszem a sólyom kecses röptét nyári alkonyon,
Hiszem, el kell múljon egyszer minden fájdalom.
Hiszem, hogy képes vagyok megbocsátani,
De az ártó szándékot nem tudom feledni!
Hiszem, lelkem csendes szavát értik az állatok,
Hiszem, ha szép szemű, szelíd lovat látok.
Hiszem, egy egyszerű kutyában hű társat találok,
Nem kell félnem, benne sosem csalódom.
Hiszem, a csillagos égbolt értő tekintetét,
Hiszem, mögöttük egy Erő kell legyen.
Hiszem, egy magasabb Tudat köztünk él,
Tanítani akar, közben meg-megpróbál engem.
Sok mindent hiszek, sok mindent vallok.
Közülük pár dologra bizony büszke vagyok.
Magyar voltom drága kincsem, ajándék,
Büszke vagyok, hogy e földön születék.
Hiszem, hogy személyes feladatom van,
Célja kóbor életemnek, érzem.
Az utat, melyre ráléptem,
Nem hagyom el, végigviszem.
Nem hagyom el soha, miben hiszek!
Pilisszentiván, 2008.05.17.