Fehér lelked kifeszítve,
Eső és szél megcsipkézte,
Mégis a reményre vár.
Gyermekeid nem ébrednek,
De álmaikban sem keresnek
Téged, szép hazám.

Elhalt minden reménységünk,
Balsorsunkban így henyélünk,
Mindenki csodát kíván.
Rázz fel a mély kábulatból,
Hisz van szív, mely még néked hódol
Édes, szép hazám!