átfúj a hideg októberi szél
ahogy átszaladsz a téren
hónod alatt a kenyérrel

lőnek,
csak lőnek,
elesel
mintha megbotlottál volna
gurul a kenyér gurul
felkelni már nem tudsz
hogy utána nyúlj

meleg vér folyt esdeklő kezedre
már nem sírsz
kérsz
követelsz
szebb jövőt keresve
csak a drága földet markolod
utószor

azt , mi egykor
oly csodás virágokat termett
lásd Uram
így csendesül egy nemzet