Ki lelke voltál a daliás kornak,
Sötét éjjel fényes szövétneke:
Nemes ellene császári bíbornak,
Szóljon Rólad a lantos éneke.
Te voltál Bécsnek kegyetlen végzete,
Te voltál : remény a bús magyarban,
Kard : melytől apadt a labanc élete,
Dicsőség: véres, vad harci zajban.
S mikor elbuktál a titán-viharban,
Sötét uszályú gyász kisért halni
S egy nemzet feküdt a szent ravatalban,
Ki nem tudott már akkor akarni,
Mert Tenélküled fő nélkül állott:
Elveszítette maga alatt a világot.
Turulszárnyon 1939