Este csodásat álmodtam:
Az Ősök Fájánál jártam.
Árpád ültette még ezt a fát,
Honfoglaló ősapánk,
Hogy büszkék legyünk őseinkre,
Ősi magyar gyökereinkre.
Égig érő, erős törzsébe
A Magyarok Történelme van vésve,
Hatalmas lombja, akár a Korona,
Sugárzik a büszkeség róla.
Oh, de mire oly’ büszke?
Hazaáruló, hazug népünkre?
Ki testvérét tagadja,
Ki a csúf, és hazug szavak rabja?
Nem. Ezekre megvetéssel néz.
A büszke magyarok melegítik szívét.
Kik boldogságban és bajban is
Egyformán szeretik testvéreit,
Kik a Haza igazáért küzdenek,
S nem fakult el bennük az üzenet:
HA MAGYAR VAGY,
HÁT LÉGY MAGYAR!
2005 decembere