Fáradtan ülök a székemben,
Most van időm elmélkednem.
Élnek-e még a Nagyok?
Gondolunk-e rájuk, tiszteljük-e Őket?
Vagy csak azért tanuljuk, mert „kötelezőek”?
Tatárjárás, Forradalom, Trianon…
Érződik-e a magyar ifjakon,
Hogy századokon át szenvedett a nép,
Hogy sok volt a kudarc, és kevés a szép..?
Ki gondol arra,
Hogy gyilkos volt Trianon parancsa?
Hazánk felett rendelkeztek,
De tűrnünk kellett a keresztet.
Van-e még magyar, kiben él a magyar vér?
Ki magyarságát nem adná semmiért?
Van-e még magyar, ki tiszteli a múltat?
Kiben tisztán él a csodálatos tudat:
Legnagyobb ajándék, melyet az Élettől kapott:
Hazájaként szeretheti Magyarországot!
2004 szeptembere