Halott az a test mely egy zsarnok rabja!
Az a lélek sem több annál mely szavait falja.
Mint egy nyáj a nép, melyet “bevesz” egy falka
Szívekbe döfött, áhított remények letört szarva…

Mert bűnösök közt cinkos az ki alkalmi néma!
Mint a közöny a sors iránt is az, nem tréfa.
Zsarnokok kertjében keserves a szellemi séta
De holnap ki ér vajon széles mosollyal célba?!

Kirakat ország kirakat népe küzd legbelül magával
S szervezetében a bomlasztó, idegen anyagával.
Talpakat nyaló szolgahad kirolytosodott szájjal…
Amit te szíveddel látsz azt az önkény ura számmal!

Bölcsőjéböl néha felsír a nép mint egy gyermek.
A szélmalomnak itt harc jutott és fal a fejnek!
Miközben mint egy marhát téged is úgy fejnek,
Hogy ebből szabjanak gátat a hitnek, a tervnek.

Hitted, hogy a bizalmadat kölcsönbe kérve
térül majd meg kamatostul gyermekeid vére,
Amit naívan ontottál ki egy igaz ügyért végre.
Mégis a bosszú a társad vissza-vissza térve…