Hogy mi az amit érzek?
Én már senkitől sem kérek
Mióta összeálltak fejemben a képek!
Az elme tudatára ébred.
Gazemberek szennye késztet,
Hogy teljes legyen a készlet!
Nem maradhatnak ki részek
Míg az elit a vagyontól részeg!

Ő rád szabadítja a félelmet
Ha eddig állíttatott, most térdeltet!
Meddig alázkodjunk a férgeknek,
Akik ma verejtékeinkből élnek meg?!
Hát ébredj most ha kérhetlek,
Amíg nem késő az életnek!
Adj utat igaz, szép tettnek.
Nincs idő! Most lépd ezt meg!