Az idő felfoszló bársonyköpönyegét
Felkapta a szél, s tovább repítette.
Gyengéden megérint a felhők mosolyán,
Puhán, simogatón körbefon e Fényben
A nap szikráiban nőtt lángsugarán!
Lágy húron pendülő szavakon szólít
Mélyre merülve a szív titkain,
Parazsából lángot emelve a végtelenig!
Nászukból születő ívelésben érintik meg az Eget!
Beleremeg Föld és az Ég!
Megteremtetett.