Nyári éjek fülledt, édes illata,
Tündöklő világ a csillagok mosolya!
A hold ragyogja be a teret,
Festi meg a szürkült képeket.
Nyitott szemmel álmodom,
Ölelve, szép holnapom!
Ébredőn nyílik bent a lélek,
S kérdőn tekint a messzeségbe.
Egy csillag most fényesebben ragyog!
Mosolyában tükröződve, csillan arcomon,
Majd lassan, szépségébe merül,
S figyelve, jelként a tengerbe borul.
Istenem! Ne engedd, hogy így legyen!
Hisz megcsalt a jel, az égtelen!
Az elszálló akarat, ráborult a szívre,
Szorítása már nem álom, éget!