Király utcán a hetvenhárom.
Szőcs Zoltáné volt e pesti cím.
Abban lakott… bátyám… barátom.
Eszmék születtek ott, s mennyi rím!
A láthatókat ím nem várom.
Elvonszolódott a testi kín.
De szava ép bástya. Nem várrom.
Kemény beszéd: élet. Semmi szplín.
A strázsáló tölgy kidőlt. Nincs már.
De ölelkezik a szent gyökér.
Amit itt hagyott, tele kincstár.
Már nem fürkészi, hola tökély.
A végtelen mezőkön kinn jár.
S égről, földről egy: örököt ér!
Dóczi Székely Gábor
2020. február 28.