Szeresd ezt a földet,
A magyar földet, MAGYAR!
Mindig!
Süssön a nap, vagy zúgjon a vihar!
Gyökerezz bele, mint a növények,
Mint a fák , mint a nemes tölgyek,
Vagy mint a gyomok.
Ez a föld nevelte éltette őket,
Ezek is magyarok.
Kapaszkodj bele erősen,
Mint az anyja szoknyájába fogódzó gyerek.
Mikor fél, amikor biztatást vagy oltalmat keres!
Ne vesd meg!
Ne tagadd meg soha,
Mert Ő a szülőd édesanyád,
És nem mostoha!
Lenézett ősi gyönyörű nyelvünk
A legszentebb szavakkal illeti.
ANYAföldnek, SZÜLŐföldnek nevezi.
Védelmezd, ha sértik,
Vagy bántani akarják,
Mint régen.
Mikor az anyát sértő szóra
Vágódott az ököl,
És kinyíltak a bicskák.

Őseink életet s vért áldoztak érte,
Mert nekik ez volt MINDEN.
Születés, gyermekkor, ifjúság, szerelem,
Család, nemzet, haza, temető.
E földben nyugosznak, ha kitelt az idő.
Bárhol is élnek magyarok, nyugodni ide vágynak,
Eleget téve a magyar föld lélek hívó szavának.
Mert erős ez a föld és a miénk.
Őszinte, hűséges, nem hazudik,
Mi nélküle, Ő nélkülünk nem létezik.

Elmehetsz bárhová, hisz az álmok nagyok,
De egy reggel úgy érzed, hogy ahol élsz,
Másként ragyognak a csillagok,
Hogy a szív ott másként dobog,
Hogy nincs maradásod,
Hogy menned kell haza.
Ez a honvágy.
Az ősi föld örök visszahívó szava.

Sok kiontott vér öntözte ezt a földet,
Védve a hazát és Európát,
Aki úgy fizetett érte,
Hogy elrabolta hazánk földjének kétharmadát.
Miénk ez a föld és nem eladó,
Hiába a sok hazaáruló.
Hiába húztak mesterséges határokat,
A FÖLD hűséges és MAGYAR maradt.

Szeresd hát ezt a FÖLDET,
Mint a belegyökerezett fák és gyomok,
Mint azok, akik nemcsak lakják,
De lélekben is MAGYAROK!

Pécs, 2018. február 25- én, Géza napján