Lehet-e még álmodni a Tisza partján
Szabadságról Nagy Magyarországról,békéről?
Fakad-e még nemes tölgy és gyöngyvirág
A megmérgezett magyar földből?
Lesz-e még tiszta tekintet,acélos kar,
Hogyha eljön az idő óvón betakar
Nemzetet,hazát,
Családot,anyát?
Ki bátran ránt kardot ha mindezt védeni kell
Nem fél,nem hezitál,nemvár
Hogy majd megoldódik jogi eszközökkel,
Hanem odavág és irtja a férgesét
Lekaszálja mint paraszt a gazt
És mint a jól végzett munka öröme
Megnyugodva nézi mindazt,
Amit meg kellett tennie,
Mert így kívánta a génjeibe kódolt törvény:
Ne bántsd anyánkat a hazát,
Ne bántsd a Magyart,
Mert nem tűrjük gyalázatát!
Hogy büntetlenül verhetnek magyart
Tótok,szerbek,románok,
Csak azért mert magyar
És rajtunk a trianoni átok.
Lesz-e még valaki aki törvényt alkot
Ami magyart véd,
Nemcsak azt ki magáról azt vallja KISEBBSÉG?
Leszünk-e mg kik harcba szállunk
Még akkor is ha meghalunk?
Még akkor is ha mutogatnak ránk
Hogy bolondok vagyunk?
Még akkor is ha ránk hull a koporsó göröngye
Kinyújtjuk kezünk
Mementóként,hogy létezünk,
Hogy nem kell a morzsa a diktátor asztaláról
Mert magunk akarjuk megszegni kenyerünk.
Vagy vége? Nincs tovább?
Marad a diszkó, drog, olcsó büdös nyugati hús,
Génmanipulált kenyér,
Függés,szolgaság,lánc,rabság
És koldulásra nyújtott tenyér?
Üres iskolák,üres lelkek üres templomok
Nem feltámadásra hanem temetésre hívó harangok?
De nem! Nem lehet!
Ily gyalázatba nem veszhet nemzetünk
Vagyunk még akik valljuk:info
Nemcsak voltunk de leszünk!
2006. szeptember 16.