Gyónni készülök így az út vége felé
Letérdelve megvallani a bűnöket,
Feloldozást kapva a penitencia által
Megváltani a másik életet.
Isten szolgája feloldozna
De bocsánatot nem nyerhetek,
Mert lelkemben égve maradt a gyűlölet,
Mert nem bántam meg minden bűnömet.
Gyűlölet hazám nemzetem ellenségei iránt.
Nem tudom szeretni azt ki magyart bánt.
Nem tudom odatartani másik orcám,
Hogy üsd csak nyugodtan
Zsidó, szerb, tót, román,
Magyar kommunista és magyar cigány.
NEM!
fellázad
Testem,
Lelkem.
Mi befogadtuk,hazát adtunk nekik
S ők azzal hálálják,hogy a magyart verik
És irtják,mert el akarják foglalni helyét
A még megmaradt csonka hazánkat
A kárpát medencét.
Aki igaz magyar
Míg mozdulhat a kar
Nem engedheti hogy elrabolják,
Hogy a magyarok nem lehetnek mások itt
Csak rabszolgák.
Nem engedhetjük mert ránk száll unokáink átka.
Eladtak bennünket és az országot
Pedig az Istentől kaptuk ajándékba.
Igen az Istentől aki mindent lát,
Aki tudja hogy nem bűn megvédeni a hazát.
De bűn elárulni
Gyáván meglapulni,
Hogy majd más kaparja ki a gesztenyét,
Hogy majd más adja érte életét,
Ha eljön az idő,ha kell az acélos kar
Amikor a bátor mást akar
Farizeusként énekelik:
Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar.
Ezek menjenek!
Ezek más hazát keressenek!
De az ilyenek
Máshol sem kellenek.
Az ilyenek nemzetem és hazám
Legnagyobb ellenségei.
Ezeknek nem lehet és nem tudok
Megbocsájtani.
Hát ilyen bűnnel halnék.
Lehajtott fővel, de büszke alázattal közelednék
Az égi bíró trónusához.
Vajh mit határoz?
Vajh mit felel?
Eltaszít vagy magához ölel?
Nem tudom.
De nem lennék egyedül
Mert él bennem a remény,
Hogy so magyar gyónás
Lenne olyan mint az enyém.
Pécs, 2008. december 23.