Lobogj Március! Tűzzel, te fennkölt!
Tunya agyakra dobj zsarátot! Ez Szentföld!
Vállonveregetnek, kiröhögnek az SZT-tisztek.
Besúgjátok Márciust. Hát meddig hisztek?
Tűrni még meddig lehet az arculköpést?
Birka csak, nem áldozat, ki hagyja torkán a kést.
Március! Te Fényes! Lángot vess világra, mert élveteg
gúzst vonnak szíveinkre pénzzel kovászolt képzetek!
Nyiss ezer pengét a szélbe! Karaszold bőrünkből a férget!
Száma sincs gennyedő sebünket tavaszi tüzed élni éget!
Közűlünk ne legyen egy se, ki magát görnyedve alázza!
Anyánk emel, e szent föld! Elődeink vére csatornázza!
Köröttünk fordul az ég. Értünk seregelnek Tejúton a hősök!
Voltunk bűnösök ezerszer. Immár legyünk ezerszer felelősök!
Nagy Isten! Égre horgadó, halálos haragunkat lássa,
ki orozná e földet! Ha, ki kezet mer emelni Anyánkra!
Tüzünk legyél te, Március! Szítsd körénk az életet!
Lángod pernyévé hamvaszt minden dohult, dermedt telet!
Vágtass közénk csikó-március, ébresszen a láng!
Vess szívünkre szikrát! Ha megrághat, kiköp a világ!