Birkabál egy zöldnek tűnő ligetben. Birkabál, hol égig ér a fű.
Hajdanán mennyire siettem. Recseg a lemez, régi még a tű.

Kábulatunkban hittük, majd rendben mennek a dolgok.
Ki kételkedik, mikor a vakságtól boldog?
Fehér ingben újratemettünk, százezer ember.
Mondani akartuk, hogy más kegye nem kell.
A híd alatt ott várt a rendszer csőre töltve.
S parancsra a gyilkos újra ölne.
Akartuk hinni, szebb lesz az álom
És már mosolygunk azon a nyáron,
De gőgös hiéna a pártkönyvét eldugva
A hazug holnapot is jó előre tudta.
Birkává tettek minden álomfelhőt
Gyalázták a múltat, gyalázták az elsőt.
Hatalmak szűrték a levet, pénz mosta a lelket.
Szerzett gyárat, céget, beépített telket.
És tudta hol a hely, mert ő is beépített.
Csalt, lopott, hazudott reményt, hitet.

Birkabál egy zöldnek tűnő ligetben. Birkabál, hol égig ér a fű.
Hajdanán mennyire siettem. Recseg a lemez, régi még a tű.

2005. június 22. 10.59