Üzenem nektek falum fiai:
a húsvét utáni föltámadást,
idegen gyötört sorsom romjait
– és üzenek még sok ezernyi mást.

A gond nélkül játszó gyerekeket,
írást tanító iskolapadot,
domboldalon álmodó éveket
és tanítót ki könyveket adott.

Üzenek mindent, mi kezetekben
egy szép napon arannyá lényegül.
Én veletek leszek majd odafent:
maradjatok – s nem lesztek egyedül.

A kerék mely pördül, s közben lángol
legyen enyém is, csak arra kérlek.
Míg itt küzdök egy idegen máshol
– hivatásom legyen a tiétek.

Mérhetem máshol, más hegyek súlyát,
élhetek bankok gazdag atyjaként,
eljátszhatom ország világ urát;
e föld nélkül én szegény
– székely vagyok -.