állok a kóma téren,
görgo káosz közepén
társam a bú lett, s a szégyent
itt ásom a földbe én
rengo nemzet entitást
oltalmaz sötét jelen
csak ez pörög és semmi más
nem szédíti nemzetem
itt álok rengo máshol
s holnap másé a talaj
a kényszer majd oda tárol
ahol magyar nem szaval
nem lesz majd magyar átok,
rengo nemzet entitást
nem értik meg fura mások:
buzik, s új demokraták.