Apám, ismerem a ki nem mondott gondolatot,
gyáva hős térdel az élő ellenség előtt,
s halottjaink sosem sírtak; győztek, vagy meghaltak.
Más igazság nincs. –Lárifári…
kitépték, ami volt. Ilyen-olyan kiegyezés, bús halál.
Adagolt csillapítás: – Ne ölj! Veszíts, veszíts, te bírsz!
Gyáva köszvényes utakon úr a sajgás.
Mert hová visznek a bűnösvények, titkon-halandzsa,
árnyékfestés… hová visz az alku? Lárifári…
a ki nem mondott gondolat.
Szerettem volna elmondani: Ó, nektek Istenek:
A megtett út, a nyugalom végtelen tengerén célba ér!
S diribdarabjaim, bár szálljon szerteszét, a fiamra hullnak.