956. november 4-e súlyos tragédiával köszöntött ránk. Hajnali 4 órakor megkezdődött a második szovjet intervenció.

Mivel a szuezi történések időben egybeestek a magyar forradalommal, az meghatározta a mi sorsunkat is. Az amerikai diplomácia többször is a szovjet vezetés tudomására hozta, hogy a szovjetek szabad kezet kapnak a magyar kérdésben. A szovjet vezetés a támadás „legalizálásához” megszerezte a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek egyetértését.
Majd speciális osztagokat hoztak létre KGB-s vezetők – Szerov, Grebenyik, Zirjanov, Korotkov – irányításával.
A “Forgószél”( Vihar) hadművelet a “Mennydörgés” (Grom) jelszóval indult.

Magyarországot és a fővárost teljesen körbezárták. A 3-án késő este, Tökölre – a szovjet csapatok kivonulásáról – tárgyalni menő magyar katonai küldöttséget letartóztatták.

A feladat: a magyar szabadságharc eltiprása, a kormány elfogása volt, az esetlegesen ellenálló magyar honvédség lefegyverzése, valamint letartóztatások, deportálások.
A cél:Magyarországot megtartani a szovjet hatalmi övezetben, és a Moszkva által kinevezett törvénytelen kormányon keresztül irányítani.

A Szabad Kossuth és Petőfi Rádió derűs napkezdését 05.20 h.-kor tragikus szózat szakította félbe.

“FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM!
Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyílvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak! – A kormány a helyén van! –
Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

A Himnusz és a Szózat felcsendülő hangjai ritkán voltak ilyen aktuálisak. A jelentést több nyelven is megismételték. Nagy Imre szózata hangszalagról került adásba.

A fővárosban a hatalmas méretű – 5 hadosztállyal támadtak – szárazföldi, páncélos támadás mellett a légierőt is bevetették. Tankokkal, aknavetőkkel lőtték a várost. Megszállták a repülőtereinket, bevonultak a vidéki városainkba, körülfogták a fővárosunkat, ahová több irányból törtek be. Háború kezdődött, hadüzenet nélkül. A szovjet csapatok rommá lőtték a fővárost, iszonyatos háborús pusztítást végeztek, mindenütt, amerre jártak. Az elfogottakat vagy agyonlőtték vagy deportálták a Szovjetunióba.

A Néphadsereg vezetése ebben a válságos helyzetben elárulta a hazáját és a népét. Megtiltotta a katonaságnak, hogy védjék az országot.

A hadsereg vezetés nélkül maradt, mert a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök szovjet fogságba kerültek. Király Béla vezérőrnagy értesítette Nagy Imrét a támadásról. Nagy Imre kétségbeesetten hívta Maléter Pál honvédelmi minisztert, Kovács István vezérkari főnököt, a katonai küldöttség Tökölre ment tagjait a rádió hullámhosszán, hogy haladéktalanul jöjjenek és vegyék át hivatalaik vezetését, mert nem volt tudomása a Tökölön történtekről.
Mivel az egész országban a másnapi békés újrakezdésre készültek, a katonatisztek jelentős része szabadságon volt, otthon. A laktanyákban lévőket legtöbb helyen komoly tűzerővel lerohanták a szovjet csapatok. Hajnali 4 és 5 óra között Budaörsön a szovjetek egy órán át lőtték a Petőfi laktanyában lévőket.

Ebben a válságos helyzetben hajnali 5 és 6 között “A Honvédelmi Minisztériumban tartózkodó Janza Károly altárbornagy, Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérőrnagyok megtiltották az ellenállást. A Honvédelmi Minisztérium főcsoportfőnökségei, csoportfőnökségei, főnökségei, valamint az Országos Légvédelmi Parancsnokság ennek értelmében a tűzszüneti parancsot továbbították alárendeltjeik felé.” Vagyis megtiltották a katonaságnak, hogy védjék az országot. Sőt Uszta még aznap Szolnokra távozott.

November 5. hétfőn Grebenyik már kiadta 1.sz. napiparancsát, melynek értelmében a fővárosban mindenki köteles a megszálló szovjeteknek engedelmeskedni, különben statáriális eljárás érvényesül. Ennek az 1.sz. parancsnak alapján születnek meg a vidéki városokra vonatkozó azonos parancsok. A parancsot másnap írott formában közzétették.

A lakosság tájékoztatása

A rádióból 06.24 perckor az Associated Press közléséből értesültünk arról, hogy az Egyesült Államok vasárnap korán reggel kérte az ENSZ Biztonsági Tanács tartson rendkívüli ülést, és foglalkozzék az újabb szovjet támadással. Az ülést vasárnap 7 óra 45 percre hívták össze.
Nagy Imre rádiószózatát követően a Szolnoki Rádió tudatta az ország népével a Kádár-kormány megalakulását. A november 1-én Parlamentből “eltünt” Kádár János 3 nap múltán így tért vissza a Szovjetunióból, és attól sem riadt vissza, hogy táviratban kérje az ENSZ főtitkárától, hogy a BT vegye le a magyar kérdést a napirendről.
A magát “Forradalmi Munkás-Paraszt kormány”-nak nevező Kádár-kormány külön rádióadóval is rendelkezik. Münnich Ferenc tudatja Apró Antal, Kádár János, Kossa István és a maga nevében, hogy 1956 november 1-én kiléptek a Nagy Imre kormányból, és új kormányt alakítottak “a fasizmus fenyegető veszélye és azok népgyilkos bandái ellen.” /
Ez a szovjetek által megalakított bábkormány – majd a szolnoki szovjet páncélosok védelme alatt – csak november 7-én merészkedik fel Budapestre.

A Magyar Írók Szövetsége a világ íróihoz és tudósaihoz segélykiáltást intézett.
Nagy Imre 43 társával a Jugoszláv Követségen kapott menedéket, ahová hajnalban érkeztek meg.
Bibó István, a Nagy Imre-kormány államminisztere, aki a Parlamentben egyedül maradt, az ország népéhez intézett kiáltványt kormánya nevében.

A november 4-i rádióadások hűen tükrözik az országban uralkodó állapotokat.

A magyar rádióadások rendszertelenek. Van, hogy ismeretlen amatőr adókon továbbítják a híreket, természetesen több idegen nyelven is. Segélykiáltások mind a nagyvilághoz. Érdemes megismerkedni velük.

08.30 h.Itt a dunapentelei Nemzeti Bizottság Szabad Rádiója a 36 méteres rövidhullámon!
“A hitszegő megszállók megtámadták Budapestet és több más vidéki városunkat. Pécsett, Székesfehérváron, Dunaföldváron, Veszprémben áll a harc. A magyar honvédek egy emberként állnak ellent a betolakodóknak és az utolsó csepp vérükig kitartanak a magyar forradalom szent ügye mellett. Nemzetünk helyzete tragikus, de nem reménytelen. Légvédelmi tüzérségünket minden vonalon bevetették. A harc a betolakodók ellen mindenütt áll.
Magyarok! Ne hagyjátok, hogy az orosz csapatok drága hazánkban mészároljanak! Vonuljatok fegyverbe és álljatok egy emberként a haza védelmének szent ügye mellé. Még áll a harc, de győzni kell, mert ezt követeli minden becsületes magyar hazafi. Dunapentele helyőrsége az utolsó emberig kitart. Halál a szovjet megszállókra!” 22./

12.23h. Egy ismeretlen magyar adó.
“Figyelem! Figyelem! Figyelem! Felhívás az ENSZ szervezetéhez!
Szovjet tankok százai támadják a magyar fővárost! Segítséget kérünk a magyar forradalomnak! Figyelem! Figyelem! Figyelem! Szovjet harckocsik támadják a magyar fővárost!
Kérünk segítséget az egész világtól!Figyelem! Figyelem! Figyelem!
Mindenkinek! Mindenkinek! Mindenkinek! Szovjet harckocsik támadják a magyar fővárost!
A világ segítségét kérjük.!

13.12 h. Figyelem! Figyelem! Figyelem! Felhívás az ENSZ szervezetéhez!
Ma reggel fél három órakor az orosz csapatok általános támadást intéztek a magyar nép ellen. Kérjük az ENSZ szervezetét, hogy azonnal küldjön segítséget Magyarországnak! ENSZ-ellenőröket kérünk a Dunántúlra!
A világ becsületes millióihoz fordulunk: Segítsetek! Segítsetek! (Független Szabad Magyar Adó)
13.03h. Ismeretlen adó
… Újra és újra a világ lelkiismeretéhez fordulunk! A kulturvilág nem nézheti tétlenül azt a borzalmas pusztulást és öldöklést…
…a világ szabad nemzeteihez! Fejtsetek ki minden erőt a szabadságharcunk megsegítésére! …Az utolsó csepp vérünkig harcolunk. A magyarok istene velünk van.

13.51 h.Az utolsó magyar rádióállomás (olasz nyelven)
Ma reggel 2 óra 30-kor szovjet katonák megtámadták a magyar nemzetet. Kérjük az ENSZ-t , hogy azonnal küldjenek fegyveres segítséget. Kérjük segítsék azonnal a magyar népet fegyveres csapatokkal… Lehetséges, hogy rövidesen megszünnek adásaink és nem hallhatják többé. Csak akkor hallgatunk el, ha megölnek bennünket.
Mi vagyunk az utolsó szabadon maradt rádióállomás. Ma reggel 3.30 órakor a szovjet csapatok általános támadást intéztek a magyar csapatok ellen. Nem tudjuk, mikor gyilkolnak le bennünket.
Fenti közleményt több nyelven ismétlik folyamatosan.
Figyelem! Figyelem! – Nem megerősített értesüléseink szerint csehszlovák harckocsik is beavatkoztak a harcokba.” 23./

16.20 h. Itt a Szabad Magyar Rádió beszél! CSOKONAI RÁDIÓ!
“….Figyelem! Figyelem! Következik a bejelentés! Közöljük azokat a bejelentéseket, amelyeket kérünk azonnal elküldeni az ENSZ-hez.
Először:A szovjet katonai hatóságok bejelentették, hogy rövidesen bombázni fogják Budapestet. (Megismétlik)
Másodszor: Kérjük a Szabad Európa Rádiót, azonnal közvetítse, illetve küldje az ENSZ főtitkárához alábbi üzenetünket: Figyelem! Figyelem! Felhívás az ENSZ főtitkárához!
Az egész magyar nép nevében szólunk Önhöz. Két héten belül másodszor törnek hazánkra szovjet csapatok. Embert és nemzetünk értékeit nem kímélve, hadszíntérré változtatták hazánkat.
Első alkalommal a néptől idegen kormány hívására avatkoztak belügyeinkbe, melyet a magyar nép fegyverrel a kezében határozottan visszautasított. Fegyveres harccal elértük, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a magyar nép legfőbb óhaját, a semlegességet és függetlenséget bejelentette. Ezzel az egész magyar nép Nagy Imre mögé állt és áll jelenleg is. Bár a semlegességet csak két napig hirdettük, mégis elvárjuk az egész világtól, hogy ezt tiszteletben tartsa.
Kormányunk a Varsói Szerződést felmondta, a szovjet vezetők a csapatok kivonásáról tárgyaltak. Vádoljuk a Szovjetuniót:
1. külső fegyveres támadással,
2. a kivonulásról tárgyaló Maléter hadügyminiszter és kíséretének elfogásával,
3. az egyedüli törvényes magyar kormány, a Nagy Imre-kormány elfogásával és fogva tartásával.
Mint az egyetlen szerv, mely a magyar kormány hivatalos álláspontját képviseli, kérjük hazánk nevében, hogy az ENSZ minden lehetséges eszközzel hozzon végleges és megdönthetetlen határozatot az egyszer már kivívott szabadságunk visszaállítására és biztosítására.”
Most közöljük az ENSZ tagállamainak képviselőihez szóló üzenetünket. 24./

November 4-e és az azt követő néhány nap története

Budapest, a Hős város

A teljesen körbezárt fővárosba több irányból tört be a támadó szovjet haderő.
A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola nemzetőrségét a Ménesi úton reggelre körbezárták, így délutánra feloszlott a csoport.
Az ELTE nemzetőrségének egy része a Jogi kar Szerb utcai épületében lévő fegyveresekhez csatlakozott és itt maradt november 6-áig.
A szovjet haderő célirányosan elfoglalta a HM és BM épületét.
Körülzárta a Parlamentet, nyilvánvalóan a kormány elfogásának szándékával. Grebenyik vezérőrnagyot és kíséretét az ott lévő Dobi István és csoportja fogadta. Nagy Imre és a kormánytagok már a Jugoszláv Nagykövetségre távoztak.
A Parlamentet őrző katonák sírva tették le a fegyvert. A szovjetek megszállták a teljes épületet.
Dél-Pest védelmét Mecséri János alezredes parancsnoksága alatt álló esztergomi hadosztály katonái biztosították (51. légvédelmi tüzérosztály). Állásaikat már november 2-án elfoglalták a Juta dombon és környékén, valamint Soroksáron.
4-én a hajnali órákban Dani Ernő, a légvédelmi tüzérezred 1.sz. ütegének parancsnoka, a szovjetek elleni harcok hírére csatlakozott a Juta-domb védőihez az ezred más alegységparancsnokaival együtt. Parancsnokként kijelölte a tüzelőállásokat, közölte, hogy felveszik a harcot a szovjetek ellen. 10 óra körül Budapest irányából egy szovjet páncélos menetoszlop közeledett, Dani hadnagy kiadta a tűzparancsot. Több szovjet járművet megsemmisítettek, több szovjet katona életét vesztette és megsebesült. Az itt elesett szovjet katonákért a Mecséri János ezredes és társai perben – szovjet kérésre -rendkívül súlyos ítélet született. I. fokon11 halálos ítéletet, egy életfogytiglant 30 esetben 10-15 évig 10 esetben 1-5 évige terjedő börtönbüntetést mondtak ki a Juta-dombon harcoló hivatásos katonákra. Dél körül többen elmentek, lövegeik Soroksáron a Templom térre és Kőbányára kerültek. Az itt maradók november 5-ig kitartottak.
Az esztergomi katonákon kívül a Juta-dombon harcoltak a XX. kerületi nemzetőrök is, akik Kálmán Béla főhadnagy vezetésével november 10-ig tovább harcoltak és küzdöttek.
A Juta-domb történetéhez tartozik, hogy Maléter ezredest és a küldöttséget Tökölről szovjet katonai konvojjal a csepeli hídon át, vitték tovább. A hídnál viszont nem Pest, hanem a Juta-domb felé fordultak, ahol tüzet nyitottak rájuk. A szovjet ezredest, aki Maléterrel egy kocsiban volt, eltalálták. A konvoj tovább ment. Csak 20 évvel később tudták meg, hogy arra a csoportra nyitottak tüzet, mely az elfogott katonai küldöttséget és kíséretét szállította. A történtek miatt Maléter Pált és társait délután helikopterrel vitték Tökölről Mátyásföldre.

Kőbányán a szabadságharcosok és a légvédelmi tüzérezred katonái 6 löveggel védték a Jászberényi és Kőbányai utat, a Zalka Máté (Liget tér) teret, a Kőbánya-alsó pályaudvar környékét, az Élessarkot és a Csajkovszkij parkot. 13 órakor az Élessaroknál támadó 4 szovjet harckocsiból hármat kilőttek. Kőbánya még napokig tartotta magát, és utolsó előttiként vérzett el a fővárosi harcokban.
Csepelen reggel kezdődtek a harcok. A szovjetek a légvédelmi tüzérek több állását elfoglalták, de a csepeliek nem adták fel. Felkészültek a harcra, miután délután kilőttek egy tankot és egy harckocsit, Csepel központját nehéztüzérséggel lőtték a támadók. Majd a Királyerdőben Kovács Sándor főhadnagy vezette kisebb csoportnak sikerült egy lőszerszállító kocsit felrobbantani.
A Széna tériek délelőtt harcoltak, de nem bírva a túlerővel visszavonultak.
Óbudán, a Schmidt-kastélyban Pércsi Lajos őrnagy és Erdős Ferenc hadnagy vezetésével közel százan készültek fel a védekezésre, köztük növendékek és gyerekek.
A Váci úton a Rákos pataknál újpestiek és angyalföldiek támadják a szovjet páncélosokat.
Számottevő ellenállás volt a VII. kerületben. A Royal Szálló szabadságharcosai nagy veszteségeket okoztak a szovjeteknek. Itt harcoltak a Rákóczi katonai középiskolások is, akiknek további sorsa máig ismeretlen.
Itt ferdeszemű szovjet deszantosok özönlötték el a körúti részt, és a kiterelt, fegyvertelen szabadságharcosokat, bár már ellenállást sem tanúsítottak, halomra lőtték.

A Steiner-csoport a Tanács épületében harcolt, majd onnan a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumba mentek, ahol a többi kerületi csoporttal együtt folytatták az ellenállást.
A New York Kávéház védői két napig tudtak kitartani.
A Baross téri csoport tagjai, miután Nickelsburg László és többen a közeli Péterfy Sándor utcai kórházba mentek, Balogh László vezetésével estig folytatták a harcot.
A Garay utcában is szembeszálltak a megszállókkal.
A VIII. kerületi csoport a rendőrkapitányságon vette fel a harcot Újvári József vezetésével.
A Rákóczi téri csoport még 2 napig tartotta a frontot.
IX. kerületben a Ráday utcai csoport a Ferenc körút 18. sz. házból, a Tompa utcaiak a Díjbeszedő Vállalat épületéből veszik fel a harcot.
A Tűzoltó utcai és Ferenc téri csoport tagjai jelentős ellenállást fejtettek ki a Nagyvárad tér környékén, az Örökimádás-templomnál az Üllői úton, a Mester utcában, a Hámán Kató úti (Haller u.) templomnál, a Ferenc téren.
A Corvin köz és környékén a szabadságharcosok súlyos harcokat vívtak az Üllői úton, a Práter utcában, a Kisfaludy utca, Vajdahunyad utca környékén. Súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak, de sajnos a szabadságharcosok közül is sokan az életüket vesztették.
XIV. kerületben, Zuglóban a Thököly út 44-ben alakították ki az ellenállás központját. Több páncélost sikerült kilőniük az éjszaka folyamán.
Rákospalotán és Rákoscsabán is szembeszálltak a megszállókkal.
A XVIII. kerületben a Béke téren harcoltak a szabadságharcosok a szovjet haderő ellen.
Kispesten és Pestlőrincen közel 130 szabadságharcos november 9-éig harcolt.
Soroksáron megtámadták az átvonuló szovjeteket.
A Határ úton a pesterzsébetiek napokig tartották még az állásaikat.

A fegyveres ellenállás legtovább Csepelen (11-e) tartott, ahol a szovjet légierőt is bevettették.

A fővároson kívül a következő városokban volt ellenállás
– Szolnokon 4-én a szovjetek megszállták a magyar laktanyát
– Békéscsabán a nemzetőrség és honvédség alakulatait tűzharban lefegyverezték
– Dunaföldváron a légvédelmi tüzérezred technikai állomását szétlőtték
– Fehérváron a főbb objektumokat elfoglalták reggel, 4 és 5 óra között
– Sárbogárdon éjjel 3.30-kor a gimnáziumra géppuskasorozat lőttek
– Szombathelyen reggel 4-kor szovjetek ÁVH-sok segédletével letartóztatták a Nemzeti Bizottság tagjait, a középületeket megszállták.
– Izsákon 4-én 3 ókor tüzet nyitottak a magyar 7. hadsereg karhatalmi részlegére, majd felszólították őket, hogy tegyék le a fegyvert. Nem tették le a fegyvert, végül 2-3 nap múlva az intézet állománya megtarthatta fegyverét, és a raktárakat tovább őrizhette.
– Kaposvárott 35 harckocsival elfoglalták a börtönt és PB székházát.
– Miskolcon a diákszállóban lévő nemzetőrök harcoltak, amíg erejük engedte.

A Nagykovácsi térségében harcoló nemzetőröket, valamint a közeli laktanyában meghúzódó kb. 1200 magyar katonát repülőgépekkel verték szét a szovjetek.
Komoly harcok dúltak Dunapentelén, ahol 6-án 18 órakor a szovjet parlamentereknek azt a választ adták, ha megtámadják a várost, védekezni fognak. 7-én 14.30-kor már aknavetőkkel lőtték a körbezárt várost. A közel félórás tüzérségi csapást 8 MIG 17-es repülőgép támadásával fejezték be. Így 16.30-ra a körbezárt város védelme összeomlott.
Súlyos harcok voltak Dorog, Tatabánya, Pécs környékén november 10-11-ig, ahol a hegyekbe húzódtak vissza a szabadságharcosok.
Harcok voltak Záhonyban, Székesfehérvárott, Zalaegerszegen, Komáromban, Békéscsabán, Kaposvárott, Szegeden, Dunaföldváron, Miskolcon, Szolnokon, Veszprémben. Kalocsa és Győr környékén.
November 9-én szovjetek és magyar karhatalmisták Tarjánnál megtámadták és lemészárolták a menekülő corvinisták egyik csoportját. Nagyon sok áldozat volt.

A fegyveres ellenállást a szovjet túlerő leverte. Más eszközökkel, sztrájkkal, tüntetésekkel folytatódott az ellenállás, amit kegyetlen sortüzekkel toroltak meg. Ezreket hurcoltak el ismét a Szovjetunióba, közel 50 ezer magyart vittek itthon börtönökbe és internáló táborokba, majd koncepciós perek kapcsán százakat kivégeztek és közel 25 ezret bebörtönöztek. 200 ezer magyar elmenekült az országból.
A szovjet megszállást és megtorlást 3 karhatalmi ezred, majd a decemberben megalakult munkásőrség aktívan, különös kegyetlenséggel segítette. Majd a céljuknak megfelelően átalakították az igazságszolgáltatást.

Minek másnak nevezhetnénk ezt, mint tudatosan szervezett népirtásnak, azaz genocídiumnak. A magyarság ellen elkövetett genocídiumokról miért hallgatunk?