A félelem légköre uralkodott hazánkban. Éjjelente százakat vittek el, vertek félig agyon a verőlegények, sok ezer magyart internáltak Hortobágyra, Recskre és más munkatáborokba. Mégis akadtak bátrak, megyénkben is, akik szembe mertek szállni a hatalommal. Gyomán már 1945 elején röpcédulák terjedtek szovjetellenes jelszavakkal. Csorváson 1947-ben illegális szervezkedésbe kezdtek tizennégyen. Ugyanitt 1950-ben parasztok szervezetten álltak ellen a tagosításnak, azaz a nagy táblák kialakításával együtt járó földrablásnak.
Kondoroson 1953-ban az összes téesz feloszlott, előtte többezer fős tüntetés zajlott. A járási ÁVH nem volt elegendő, így a szegedi karhatalmisták oszlatták szét a tömeget, többeket letartóztattak.

1951-ben Békéssámsonban Annus István és Hegedús László szervezett fegyveres ellenállási mozgalmat 20 fővel. Főként röpcéduláztak, Orosházán, Csabán, sőt Budapesten, emellett komoly fegyverkészlettel is rendelkeztek. A vezetők életfogytiglani börtönt, a többiek 5-10 évet kaptak.

A legjelentősebb 1956 előtti diktatúraellenes mozgalom Orosházán és környékén bontakozott ki, még 1949-ben. Vezetőjük az orosházi Blahó János volt, a tagok között voltak gádorosiak, vásárhelyiek, székkutasiak, kardoskútiak. A szervezők éjjelente katonai kiképzést tartottak és tanfolyamokat rendeztek a tanyavilágban. A mintegy háromszáz szervezkedőből hatvanegyet tartóztattak le.
A két vezetőt kivégezték, négyen életfogytig tartó börtönt, a többiek 5-15 évet kaptak. A mozgalom a Fehér Gárda nevet viselte.

(Részlet Dr. Erdmann Gyula, a megyei levéltár igazgatójának beszédéből-Forrás a Heti Kelet c. hetilapból)