Pott cs. kir. vezérőrnagy jelentése Colloredo-Mannsfeld altábornagynak a zsigárdi ütközetről.
***
Pott vezérőrnagy dandára
Főméltóságú herceg Colloredo Mansfeld
császári királyi altábornagy és hadosztályparancsnok úrnak
Zsigárd, 1849. június 16-án.
Miként a 315/op. számú, reggel 1/4 11-kor írott jelentésemben a mai felállásomat megadtam, bal szárnyammal az általam megszállt Zsigárdra támaszkodva az ellenség egy honvéd főhadnagy kijelentése szerint két zászlóaljjal, három üteggel, közöttük egy 12fontossal és négy huszárosztállyal megtámadott. Ennek a támadásnak csak három zászlóaljjal, kilenc ágyúval és 7/8 lovas századdal tudtam ellenszegülni.
Az ellenség mindjárt megkísérelte a jobb szárnyam megkerülését, amit azáltal hiúsítottam meg, hogy azt visszavontam. Herzinger vezérőrnagy ebben a szempillantásban üzente meg nekem, hogy a Theissing-dandárral megérkezett Peredre. E hírre két üteggel és három zászlóaljjal 500 lépésnyire megközelítettem az ellenséget. Herzinger tábornok és hadosztályparancsnok úr ekkor a jobb szárnyam irányába nyomult előre és néhány lovastámadásra került itt sor, amelyek mindegyike a mi számunkra kedvezően dőlt el. Dandárom harca ezalatt igen heves volt. Az ellenség megkísérelte Zsigárd megrohanását gyalogsággal, azonban csak az ellenséges tüzérség, amely végigpásztázta a hosszú utcát, kényszerítette a két vadászzászlóaljat végül a község feladására. Végezetül rohammal vettük be újból a községet. E pillanatban a bal szárnyamon Farkasdról jőve egy gyalogságból, lovasságból és tüzérségből álló ellenséges oszlop jelent meg, amely ott átkelt a Vágon. Ilyen körülmények között nem tudtam Herzinger tábornokot az ellenség üldözésében azonos magasságban követni.
A Theissing-dandár és az enyém most Királyrévnél áll csatarendben a jobb szárnnyal, a bal szárny a megszállt Zsigárdra támaszkodik, és itt fognak táborozni.
Dandárom vesztesége jelentős, a halottak száma 30 és 40 között van, a sebesültek száma a kétszerese, közöttük több tiszt és húsz valahány ló s három leszerelt ágyú. Egyedül az én dandárom 40 foglyot ejtett, két ágyút és egy lőszeres kocsit foglalt el. Az ellenség veszteségének igen súlyosnak kellett lennie, ugyanis a zsigárdi földeket mindenütt halott honvédek borítják.
A győzelem ellenére is igen kritikus a helyzetünk. Már nem kétséges, hogy az ellenség jelentős erővel ki akarja erőszakolni a Vág elfoglalását, ugyanis egy általam kiküldött hírszerző kijelentése szerint több zászlóaljat, lovas századot és sok ágyút hajóztak át ott a parasztok csónakokon és vízimalmokon.
Negyeden és Farkasdon ma 20 000 ember számára rendeltek ételt és hajóhíd épül. A Fürstenwärther-zászlóaljat, amelyet egyedül hagytam Sellyén, szintén élénken megtámadták ágyúkkal. Királyfalva felett az ellenség már három századdal átkelt és a mellékelt jelentések mindezt világossá teszik. E zászlóaljnak azt a parancsot adtam, hogy csak végszükség esetén adja fel a Vág védelmét. E célból 1/2 rakéta üteget küldtem neki. A Koudelka-zászlóalj a csata után egy órával megérkezett hozzám, mégpedig két századdal, három század Királyrévet szállta meg, egy század pedig Eperjes és Nyék irányába vonult. A zászlóalj elveszítette a teljes málháját, mivel az ellenség az alsó Dudvág felől gyalogsággal és lovassággal oly gyorsan nyomult előre Nádszeg irányába, hogy a teljes málha a kezébe került. A tekintetes hadosztályparancsnoksággal csak Nyéken keresztül van összeköttetésem. Utólagosan még jelentést fogok tenni az ütközetről és név szerint megnevezem azokat, akik abban kitüntették magukat.
Nem voltam azonban néhány csapat magatartásával elégedett, különösen az István-zászlóaljéval és a 3. számú 1/2 gyalogütegével. A zászlóaljban sok derék közkatona és vitéz tiszt van, a legénység azonban a mai nap összességében kevesebb bátorságot tanusított, mint fosztogatási vágyat. Kötelességemnek érzem dandárparancsnokként jelenteni, hogy e zászlóalj parancsnoka, Wagner százados, részben képességek és erély hiányában, részben a tisztek semmibe vétele miatt nem felel meg a feladatának. Ha a zászlóalj továbbra is az ő kezében marad, akkor még inkább lezűllik. Kényszerítve érzem magam arra, hogy még egyszer visszatérjek a kritikus helyzetünkre. Ha rövidesen nem kapunk csapatokban és ágyúkban segítséget, akkor attól tartok, hogy a Vág vonalát nem fogjuk tudni tovább védeni.
Csak azok a csapatok jönnek számításba, amelyek részt vesznek a csatában, azok azonban nem, amelyek tartalékban állnak. Szándékomban áll az ellenséget holnap Gutta felé követni, Zsigárdot, Peredet és Sellyét azonban szárnyunk és hátunk fedezésére megszállva kell tartani, mivel az ellenség valószínűleg egy időben fog bennünket Farkasd és Szelőce felől megtámadni.
Íly körülmények között elvárom a tekintetes hadosztályparancsnokság engedélyét, hogy a Mazzuchelli-zászlóalj holnap még itt maradhasson. A holnapi nap még a mainál is nagyobb eredményeket hozhat, azonban nagyobb veszteségeket is.
A dandár holnapra nagyrészt el van látva abrakkal és kenyérrel, a Mazzuchelli-zászlóalj azonban nincsen.
Pott sk. vezérőrnagy
A másolat hiteléül P. Baselly főhadnagy a nagyvezérkarban
***
HL 1848/49: 33/155.
Német nyelvű, egykorú másolat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 180. fasc. 1849 – 6 – 109.