Haynau cs. kir. táborszernagy 9. számú haditudósítása a temesvári csatáról, a Görgei-hadsereg körülzárásáról, a világosi fegyverletételről és a véres dráma befejeződéséről.

***

9-ik Hivatalos Hadi-Tudósítás.

Augustus 9-én Temesvárnál kivívott győzelmes csata által nem csak ezen várnak felmentetése közvetlenül eszközöltetett, hanem a pártütő seregnek olly csapás okoztatott, hogy – az ezentúl nagyobb tömegbeni
rendezett ellent állásra képtelen.

Az ellenség Temesvártól Lugosig történt futásszerű hátrálásában nagy mennyiségű puskákat, felszerelési tárgyakat, lőpor szekereket, ágyúkat, végre több ezer utó sereget hagyott az üldözők kezébe.

A foglyok és szökevények száma az augustus 5-iki Szőregi ütközet óta 18000-re megyen.
Szinte annyi – fegyverét letette, és haza felé siet, – úgy, hogy a pártütők gyalogsága feloszlott.

Görgey, a ki mozdulatainak gyorsasága által seregével a Tisza felvidékén a császári orosz nagy tábor elől menekülni tudott, Debreczenen keresztül vonulván, a hol utó csapata az oroszok által megszalasztatott, Nagy-Váradon túl Arad mellé vonta magát, hogy a pártütők déli táborával, egyesülhessen.

Már a veszedelemtől menekülve, és czélját az egyesülésre elérve hitte; – azonban az osztrák Duna melléki hadsereg már ekkor Temesvárt az ostrom alól felszabadította, és Aradot a Maros bal partján fenyegette.
Görgey későn jött, mert augustus 10-én délelőtt gróf Schlik altábornagy hadtestének egy részével Arad közelében – Görgeynek mint egy 8-10000 emberből álló előcsapatával találkozott, melly azonban már menekülni akart, és azt nagy veszteséggel Aradra vissza verte.

Erre Görgey Radnántul a Marosnál, a hol hidat vert, utat keresett, hogy Lippán keresztül Lugosra menekülhessen. Én ezt előre látván, már ekkor egy hadlábat Lippára igazítottam, a melly az ellenségnek épen akkor oda érkezett előcsapatát, azonnal a folyón túlra vissza verte, a mire ez a hidat elégette.

Ezen utóbbi csatázások határoztak, mert Görgeynek most már menekülésre nem maradt kilátása; – Nagy-Várad felől az őt nyomon követő gróf Rüdiger császári orosz lovassági tábornok hadteste, Erdély felől a Dévánál csatlakozott hadseregnek előcsapatai, hol a vár légbe röpítve és 14.000 felkelő megsemmisítve lőn, végre a Maros bal partján a császári osztrák Duna melléki hadsereg. S ekép minden oldalról bekerítve, tette le Görgey egész seregével, melly ugyan 25000-re leolvadt, de még mindég 144 ágyút bírt, folyó hó 13-án Világosnál a fegyvert.

Ennek következtében folyó hó 17-én Arad vára is feltétlenül meghódolt.
Az osztrák hadsereg ujjong örömében, hogy ő az, melly az ellenséget 6 ütközetben egész a megsemmisülésig legyőzte, és most is Görgey serege és Arad vára meghódolását elhatározta.

Mindjárt Temesvár felszabadítása után, a 3-ik hadtest, a tartalék sereg és a Vallmoden nevét viselő lovassági osztályal űzőbe vétettem azon futó sereget, mellyet Bem vezetett volt. Néhányszori gyengébb ellent állás megkésértése után Lugos általunk bevétetett, és a csak nem feloszlott ellenséges csoportok Facset és Karansebes irányában folyvást üldöztetnek.

A pártütők vezéreinek meghasonlását és zavarát, már a két eltérő vonalba oszlott visszavonulás bizonyítja.
Fegyverek és felszerelési tárgyak mindenütt szerte találtatnak, mellyeket az elszéledt csoportok eldobáltak; azon ágyúknak, mellyeket el nem hurczolhatnak talpai elégettetnek, és a csövek fekve hagyatnak.
Egy feltalált irata Kossuthnak – a pártütők ügyét – már azon üdőben menthetlenül elveszettnek mondá, midőn Görgey seregének meghódolása még előtte tudva nem volt.

Az ellenségnek gyors űzetése közben, számtalan kész katonai ruházat s felszerelési tárgyak, lőszer s a t. milliónyi értékben kezeinkbe kerültek; az ideiglenes kormánynak pénzügyministere Duschek ön magát jelentette fel, és egy nevezetes kicset veretlen arany és ezüstben átszolgáltatott.

Horváthországi Bán báró Jellachich főhadiszermesternek déli tábora Új-Pécsnél, Temesvár közelében f. hó 16-án egyesült a Duna melléki táborral.

A véres dráma bevégződött, és mintegy szerencsés előjelül szolgálhat, hogy ma a mi legkegyelmesebb Fejedelmünk születése napján, ennek valósulása és a békének ígérete hírdettethetik.

Temesváron augustus 18-án 1849. Báró Haynau m. k., főhadiszermester és főhadparancsnok.

***
HL 1848/49: 52a/313
Magyar nyelvű nyomtatvány.
KAW SchA AFA KiU 86. fasc. 1849 – 8 – ad 351.
A tudósítást német nyelven is kiadták. A tudósítás gépelt német másolata a 43/304a jelzeten található.