Pfrogner cs. kir. lovassági százados jelentése cs. kir. Leiningen vezérőrnagynak Bem 16-i vaiszlovai támadásáról.

***

Méltóságod! Nagyméltóságú tábornok úr!

Tegnap reggel a vezénylő tábornok úr őexcellenciájának átadandó szóbeli meghagyásokkal futárként megérkeztem ide. Csupán csökkenő egészségem akadályozott meg abban, hogy feladataim teljesítése után azonnal személyesen méltóságod rendelkezésére álljak, hogy bevonulásom ügyében méltóságod portyázó testénél kötelességszerűen jelentkezzem, és hogy a legutóbbi vaiszlovai hadi eseményekről tiszteletteljesen az alábbiakat jelentsem.

Ha nem tévedek, e hó 16-án délután 2 óra volt, amikor Puffer százados és Smercziani főhadnagy urak szolgálati távolléte idején a magyar felkelők megtámadtak bennünket, anélkül, hogy a megtámadott legszélső előőrsöktől előzetes jelentést kaptunk volna.

Hat ellenséges ágyút számoltunk meg, és szemem felületesen 5000 főre becsülte a magyarokat.
Az első támadásuk az említett ágyúkkal érte a falunkat, miközben már elkezdtük ütőképessé tenni magunkat. Három ágyúnkkal viszonoztattam a tüzet, és egy időben több rakétát süttettem el a nagyobb erkölcsi hatás kedvéért. Ez alkalommal golyótól találva hozzám közel elesett báró Leutrum főhadnagy a lovával együtt.

Rövid ideig az ágyúkkal foglalkoztam, ami által fél óráig a legerősebb ellenállást fejtettük ki az ellenséggel szemben,majd utána távoztam tőlük azzal a komoly utasítással, hogy az ellenség újbóli előnyomulásakor mozdonyozzanak fel, és a melléjük adott ulánus szakasszal, – amilyen gyorsan csak lehet – meneküljenek az e célra egyedül alkalmas úton. Gyorsan a falutól jobbra lévő magaslatra mentem, hogy itt is irányítsam a csatárok harcát. Ez rövid ideig tartott, mivel a románok tisztjeik és az én fáradozásaim ellenére sem állták már a harcot.

Röviddel rá mindkét oldalon elnémultak az ágyúk. Az egyik ágyú lovai mindjárt kezdetben elfutottak a mozdonnyal együtt, a második elveszítette a kerekeit, ahogy ezt később jelentették nekem. Az ellenség a legnagyobb gyorsasággal nyomult előre a falu közepén az úton ágyúinak lovasságával és gyalogsággal. Tehát megkerültek bennünket, és az összes gyalogságommal együtt elvágva láttam magamat. Ennek a visszavonulása szerencsére balra törént a hegyek irányába. Nem tartott sokáig, és ettől a legénységtől is el voltam vágva, mégpedig ezúttal mintegy 10 fővel együtt jobb felé.

Egy ugrás abba a folyóba mentette meg szabadságom és életem, valamint két határőrét, amelynek neve ismeretlen számomra, és a falutól jobbra levő magaslaton, Vaiszlova mögött folyik. Láttam, hogy két embert elragadtak és elsodortak a hullámok, s minden bizonnyal megfulladtak. A néhány többi sorsa ismeretlen számomra. A golyók még egy ideig követtek bennünket a túlsó partról.

A vizes ruha engedte leggyorsabb futással siettem e két emberrel mindig tovább balra, a hegyek szurdokai felé, ahol ezek egyik zugában egy falut pillantottam meg, és ezáltal feléledt bennem a remény, hogy ott bizonyára találok hidat, amelyen keresztül a románok és a határőrök megmenekülhetnek, s nem kell hasonló módon a hullámok áldozataivá esniük.

Nem csalódtam. Alakulatonként vonultak, engem messze megelőzve, a híddal és a faluval szemközt fekvő szurdokokba.

Miután a távolban a hátunk mögött minden lövöldözés elnémult, amilyen gyorsan csak lehetett, követtem őket és szerencsém volt alakulatról alakulatra megtalálnom azokat, velük az egyik legmagasabb hegyre mennem, és ott feltalálnom a szétugrasztottak nagyobb részét, tisztjeikkel együtt. A legnagyobb biztonságban töltöttük itt az éjszakát, és másnap sikerült – egyesülve a tiszt urakkal – egy kiterjedt kört megtéve mintegy 300 felfegyverzettel bevonulni a Chavane ezredes parancsnoksága alatt álló örményesi főőrséghez. Bamon hadnagy urat, aki lövészeink nagyobb részével előőrségben állott, embereivel együtt szétugrasztottak a hegyekbe, és ezek egy részével másnap újból beállított. Nagyobbik részük ismét nyilvántartásban van, egyenként gyülekeznek, egyik a másik után.

Ez a tiszteletteljes jelentés, ahogy az emlékezetemben él, és amit ezennel méltóságodnak hódolattal felterjesztek.

Azzal a legalázatosabb kéréssel fordulok végezetül méltóságodhoz, hogy szíveskedjék számomra néhány nap pihenést engedélyezni Temesváron, mivel az egészségem valóban megromlott, és ez okból kifolyólag beteget jelentettem az itteni térparancsnokságon.

Nem fogom elmulasztani, hogy megbízatásomnak megfelelően újból személyesen jelentkezzem méltóságodnál, hogy a legmélyebb hódolattal szóban köszönjem meg méltóságod ismételten kifejezésre juttatott megtisztelő bizalmát.

Méltóságod legalázatosabb szolgája

Pfrogner kapitány
Temesvár, 1849. április 25-én.

***
HL 1848/49: 24/120.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 179. fasc. 1849 – 4 – 110.